Összes bejegyzés

023.02.20. Második műtét időpontja, ez már egy másik klinikán, de a műtétet végző orvos ugyan az, nem is bíznám másra magam.

Minden nőiességem megszűnt létezni. Minden porcikám csalódott volt, és én az a fajta ember vagyok, akit nem vigasztal az, hogy másnak rosszabb, mondjuk nem szomorít el az sem, ha jobb. Szóval én az én életemet veszem számításba az én saját életemmel foglalkozok. -Fura ez a mai világban ugye?

Megtaláltam. Az orvost, akinek a mai napig hálás vagyok és imába foglalnám a nevét, ha a hitem még meglenne (erről később). Beléptem az ajtón kedvesség és szakértelem fogadott, konkrétan az első tünetem után elmondta, hogy hol és mivel van probléma. Az ország másik végére kellett utaznom miatta, de megérte, nem csak azért mert egyébként szeretek új...

Kerestem egy szimpatikus magánnőgyógyászt, aki hajlandó foglalkozni a fájdalmaimmal. Előbb is megtehettem volna, de egyetemista diákként a megkeresett pénzemet nem orvosra szerettem volna költeni, és anyukámat sem szerettem volna ezzel terhelni.

Fekszel műtét után a szobában, az altatástól még mindig zsibbad a fejed, kicsit részeg is vagy, a tudatod sem tiszta és csak annyit hallasz meg amennyit akarsz. "Sajnos el kellett távolítani a petevezetékeket, mindkettőt. De lombikozni tudnak menni"