Az első lombikos kudarc

Minden nőiességem megszűnt létezni. Minden porcikám csalódott volt, és én az a fajta ember vagyok, akit nem vigasztal az, hogy másnak rosszabb, mondjuk nem szomorít el az sem, ha jobb. Szóval én az én életemet veszem számításba az én saját életemmel foglalkozok. -Fura ez a mai világban ugye? 

Az életvidám, mosolygós lelkes lány már nem volt többé. Elkezdtem utálni a világot, mérhetetlen harag és gyűlölet járta át mindenemet, de csendben szenvedtem, nem tudtam, ezt hogyan kell kezelni, nem akartam senkire ezt a terhet rázúdítani, nem akartam, hogy sajnáljanak. Amit a legkevésbé akartam, hogy édesanyám lássa bennem ezt a sötét mélységet, soha nem akarnék neki semmi fájdalmat, és pontosan tudom, ha azt látta volna rajtam, vagy hallotta volna tőlem, amiket akkor gondoltam, akkor biztos, hogy ugyan olyan fájdalommal élte volna meg, mint én. Természetesen így is túl sokat érzékelt belőle szavak nélkül is.

Összeszedtem magam. Nem volt más választás. Lombikra fel! Konzultáció, injekciók, hormonok, vitaminok, vizsgálatok. Minden alkalommal rossz hír innen is. Nem működik megfelelően a petefészkem, amit korábban csonkoltak. 

Nem törünk össze, megyünk tovább, próbálkozunk. 3 tüszőnek is örülünk, leszívták, volt 3 petesejtünk, 1 termékenyült meg, nem baj, több, mint a semmi és pozitívok vagyunk.

Ez ugye úgy működik, hogy leszívják a petesejtet, aztán a párod vagy donor ad hímivarsejtet majd laboratóriumi körülmények között egyesülnek (vagy nem). Hazamész és hívnak mának a laborból, hogy mizujs van, mennyi termékenyült meg. Nem kell gondolom mondani sem, hogy az a nap is hány 100 órából állt. Nos mint említettem 1 pötyink lett, őt 5. napig szerették volna elvinni, így 5 nap múlva kellett (volna) mennünk beültetésre. Azt mondták, hogy ha nem telefonálnak, akkor minden rendben, szépen fejlődik. Induláskor teljesen boldog voltam, hiszen nem csörrent meg a telefonom. Majd véletlen vagy a sors, nem tudom, egyébként telekocsival utaztam volna fel Budapestre, de késett 30 percet. Hívtam is a sorfőrt, hogy hellóóókkaa merre vagy, elindulunk-e vagy nem? - Abban a pillanatban, hogy megérkezett a várt autó, csörrent a telefon... A klinka. Nem kell menni, mert sajnos nem fejlődött megfelelően az embrió, így nem kerül sor a beültetésre. 

Beültetés napja indulás pillanatában csörög a telefon (tudtam, hogy rosszat jelez, hiszen csak akkor hívnak, ha nem kell menni), sajnos nem lesz beültetés, mert nem fejlődött tovább az embrió. Sosem gondoltam, hogy egy benzinkúton fogok bőgni, mint egy gyerek, végül is megtörtént.

6 hét felépülési idő, 6 hét feldolgozási idő, hívhatjuk annak, aminek akarjuk. Eltelt, kisebb nagyobb szenvedésekkel, kudarcokkal, meglepetésekkel, de ezek nem lényegesek. Szeretném, ha a blog inkább a lelki dolgokkal foglalkozna, és nem azzal, amit a testemmel műveltek, és a testem művelt velem.

A férjem egy végtelen kitartással rendelkező férfi, nem beszél sokat, az érzéseiről kb. semmit. Soha egy percig nem éreztette azt velem, amit én éreztem vagy gondoltam, de soha nem mondtam ki, mert azt hittem nem mondhatom ki, és nem akartam másokat is lehúzni abba a mélységbe, amibe lelkileg beletaszított az élet, hogy egy kész csődtömeg vagyok. Igen. Ezt éreztem.   

Őszintén megvallva mai napig ezt érzem és nem gondolom, hogy ez a közel jövőben változni fog. 

Tudtam, hogy benne van a pakliban, hogy a sok hormon miatt az endometriózisom újra megjelenhet, újabb nehézségeket okozhat, de bíztam benne, hogy nem, vagy legalább nem ilyen korán.

Lombik során nagyon sok ultrahang vizsgálatot végeztek. A 2. stimuláció előtt újabb műtétet javasoltak, ugyanis a kis csonkolt petefészkemen ismét endometriózis látható, ami miatt tovább csökken az esélyünk.  

Tudtam, hogy ezt is azzal az orvossal szeretném elvégeztetni, aki az elsőt csinálta. 

Elmentünk vizsgálatra, megerősítette, hogy sajnos igen, így nincs túl sok esély arra, hogy petesejtet tudjunk kipréselni a petefészkeimből. 

MŰTÉT - a szó hallatán első alkalommal sem a félelem ami ekőször eszembe jutott, hanem, hogy miből? Természetesen volt munkám, de Budapesten éltem albérletben és nem, sajnos nem kerestem annyit, hogy akár csak 500 ezret is egyik hétről a másikra össze tudtam volna szedni. 

Magáért a lombikért ugye már Magyarországon nem kell fizetni, illetve a gyógyszerekért is minimális dobozdíjat számítanak fel. Ha szeretnél valamilyen vizsgálatot megcsináltatni, azt már neked kell rendezni. Illetve esetemben, mivel mi vidékről jártunk fel, így az útiköltség, a konzultációs díj és a műtét díja később a kontroll vizsgálaton a konzultációs díj ismét.