Második beültetés

Abba kell hagyni a gyógyszereket, szurikat és 1 hónapot várni kell a következő beültetéssel. Abban az 1 hónapban kell túltenned magad mindenen, összeszedni az összes pozitív energiát, újra hinni, remélni. 

Ez idő alatt csináltatni kellett egy Th1, Th2, Nk sejtes vérvételt, aminek az eredménye elég sok idő volt, így több, mint 1 hónap telt el a 2 beültetés között. Végül megérkezett... Enyhe Th1 túlsúly.

Megpróbálom emberi nyelven elmagyarázni mi mit jelent és mit csinál... Szóval a Th1 és a Th2 ezek segítő (helper) citokinek, amik továbbítják az információkat és szabályozzák az immunválaszt. A Th 1 sejtek támadásokat indítanak a szervezetbe jutott idegen anyagok ellen. 

Várandóság esetén a Th2 citokineknek kellene túlsúlyban lenniük, hiszen ők a humorális immunválaszt fokozzák. Így probálják védeni a magzatot. 

De már kb. 10x töröltem ki, amit írtam, mire rájöttem nem tudom elmagyarázni úgy, ahogy szeretném így röviden összefoglalva ez a vizsgálat arra jó, hogy megnézzük, hogy az embrió nem azért nem akar-e beágyazódni, mert a testem idegenként felismeri és elpusztítja.

Valóban nagyon enyhe Th1 túlsúly volt, így nem volt indokolt a szteroid szedése, természetes szelekció volt a válasz, mármint arra, hogy akkor miért nem sikerült. 

Azok az embriók, akik "hibásak", genetikailag nem megfelelőek, nem tudnak beágyazódni sem, ami természetesen nem gond, hiszen minél erősebb, szebb, tökéletesebb egy embrió, annál kevesebb az esély, hogy beteg baba szülessen. Persze kesőbbiek során is kialakulhatnak betegségek, SŐŐŐT... 

Tehát a beültetések közötti idő egyrészt nagyon hamar elmegy, mert vizsgálatokra jársz, olvasol, kutakodsz, találgatsz, igyekszel odafigyelni mindenre. Másrészt viszont ez az idő nagyon röv ahhoz, hogy valóban feldolgozd a mélyebb érzéseidet is és át tudd élni a történést. Megteheted azt, hogy több időt hagysz magadnak. Nálunk az idő kulcsfontosságú, mert az endometriózis bármikor kialakulhat, és akkor újabb műtét és újabb felépülés és elvesztegetett idő. De akinek nincs ilyen tényező az életében, akkor nyugodtan kihagyhat akár 4-5 hónapot is, hogy teljesen kiürüljenek a gyógyszerek, hogy ismét szeretni tudja saját magát, hogy feltöltse az energiaraktárakat, hogy regenerálódjon. Ezzel semmi gond nincs, nevezhetjük egyfajta gyásznak is nyugodtan. Hívd annak aminek szeretnéd és ne azzal foglalkozz, hogy mit gondolnak vagy mondanak mások, hogy hiszen ez még nem volt gyerek meg hasonló bántó szavak. Ezeket ők nem érthetik, ez a TE harcod, a Te szenvedésed. 

Rengeteg házasság, párkapcsolat megy tönkre itt, a 2. próbálkozásnál, az elsőt azt úgy általában átvészelik, de a kudarcot nem mindegyik viseli jól. 

Említettem korábban, hogy a férjem soha nem beszél az érzéseiről és nem túl jó abban sem, hogy ezeket kimutassa, de láttam minden alkalommal a csalódottságot rajta. Én sosem éreztem azt, hogy emiatt én nem bőghetek, nem szidkozódhatok (persze volt/van ilyen), nem hisztizhetek, nem csinálhatok azt, amiről úgy érzem csinálnom kell abban a pillanatban. Az esetek nagy részében én ott sírok, ahol senki sem lát vagy hall. Zuhanyzás erre remek hely és idő. 

Olyan hangulatingadozásokon vagyok/vagyunk túl, hogy azt ember el sem tudja képzelni :) 

De egyikünket sem olyan fából faragták, hogy feladjuk. A végsőkig és még tovább harcolunk. Nincs erre garancia, hogy túléli-e a kapcsolat, de azt fontos megjegyezni, hogy csak addig szabad menni, amíg mindkét fél benne van 100%-osan. Nincs értelme erőltetni semmit. 

Véleményem szerint viszont annak sincs értelme, hogy egyik fél feladja a másikért az álmait, hiszen bánni fogja egész életében. Konkrétan itt arra gondolok és rengeteg hasonló sztorit olvastam, hogy általában a nők, szóval most velük fogok példálózni, tehát ha a nő mindenképp vágyik a gyerkőcre, de a férfi már nem akarja ezt a herce-hurcát (teljes mértékben megértem őt is), akkor több opciót olvastam már: 

1. elválnak, mindenki a saját útját folytatja, így vagy úgy gyermek lesz
2. együtt maradnak, a nő beletörődik abba, hogy nem lesz baba, neki a szerelem/szeretet fontosabb és ezzel együtt tud élni HAPPY END
3. együtt maradnak, viszont a nő élete végéig neheztelni fog a párjára, addig, amíg be nem sokall és válás lesz ebből is, hiszen konkrétan megutálja a másikat emiatt. 

Mindenki eldöntheti melyik a szimpatikusabb. 

Egyik reggel felébredsz és ismét azon kapod magad, hogy időben, percre pontosan szúrod a hasadba a hormonokat és ismét adagolod ki a gyógyszereket. Elmész ultrahangra, megnézik a méhnyálkahártya vastagságot, nem volt eddig sem gond vele (legalább ezzel), most is jó. Küldöd a leletet a klinikának, ők növelik a gyógyszerek mennyiségét, ha szükséges. A legfontosabb, hogy kapsz egy újabb időpontot a beültetésre.

Ami a legfárasztóbb, az az időpontokra történő várakozás. Mindig van egy időpont, amit úgy vársz, hogy beleőrülsz. Semmi más nem érdekel, nem vagy alkalmas másra, nem tudsz másra koncentrálni csakis erre: AZ IDŐPONT.

Már tudod a menetet. Bemész a klinikára, átöltözöl, behívnak a csoda helyszínre, szétteszed a lábadat és hopp már ismét benned van egy embrió. Mindig mindenki kedves, megsimogat, szorít neked. Ultrahangon ismét megmutatják a pötyit, te újra bőgsz. Ez a menet nem változik soha. 

Hazamentünk. Itt kipróbáltuk a nagyon pihenéses módszert, én így hívtam. Csak pihentem, semmit nem csináltam. Közben persze számoltam, vártam.

Tesztet már elég későn csináltam. Mondjuk mihez képest későn? - az elsőhöz képest. Negatív... Itt így picit elengedtem a dolgot. Közrejátszott az is, hogy azon a napon, amikor meg kellett volna jönnie, véreztem. Kezdetben barnás pecsételés, aztán erősebb menstruáció szerű volt, itt már nem reménykedtem. Ezzel fel tudtam készülni a negatív véreredményre. 

Tudat alatt izgul az ember az eredmény miatt, de a józan ész tudja, hogy ne számíts semmi jóra.  HCG <2. NEGATÍV 

Hát ez az embrió sem indult el. 2/0