Törés

Itt ez volt a 2. olyan pont az életemben, amikor kilátástalan volt a helyzetem, és nem tudok tenni ellene. Nem tudom ezt befolyásolni. Hozzá voltam/vagyok szokva ahhoz, hogy mindenért meg kell dolgozni, és mindenért tenni kell, nem jön csak úgy semmi magától, annak ellenére, hogy sokak szerint egy elkényeztetett anyuci pici lánya vagyok. Ami egyébként igaz is. Mindent megtett és mai napig megtesz édesanyám és nevelőapum is annak érdekében, hogy ne szenvedjek hiányt semmiben, de ez soha nem azt jelentette, hogy kaptam egy pónit, ha azt akartam, hanem azt, hogy támogatnak és segítenek abban, amiben tudnak. (Mindenki addig nyújtózkodik, amíg a takarója ér) Anyukám a világon a legjobban szeret engem és én pedig őt. Mindig azt éreztették régebben is, hogy mindenre képes vagyok, a világ az enyém, és az életemet én irányítom és a legszebb, legokosabb, legügyesebb vagyok, de minden anyukának a sajátja a leg....  

 De most más volt a helyzet. Nem volt hatásom a világomra. Hiába dolgoztam volna többet, hiába hoztam áldozatot nem történt meg a csoda. Nem történt semmi jó, semmi pozitív.

Ha az emberrel mindig negatív dolgok történnek, legalábbis, ha eltörpülnek a pozitív dolgok mellettük, akkor nem tudja egyik pillanatról a másikra összeszedni magát. Ezeknek egyensúlyban kellene lenniük, legalább is az én világomban. Tudom vannak emberek, akikkel csupa jó dolgok történnek és a legnagyobb problémájuk az, hogy melyik étteremben egyenek péntek este, de mint mondtam engem ez nem érdekel. 

Jelen helyzetben nekem az élet volt maga a probléma. Nem csak az, hogy én szenvedek, hanem az, hogy velem együtt mindenki szenved, akiket szeretek. Senki nem őrjöng, senki nem dobál tányérokat a falhoz, senki nem beszél a rosszról, ezáltal egy késztetést érzel te is, hogy csendben maradj. Nem akarsz a negatív drámakirálynő lenni. Mindenki sokkal pozitívabb körülötted, mint te magad. Keresed a megoldásokat, mit tehetsz még? Mi az amivel segíthetsz a testednek? 

A legdurvább dolog (vicces visszagondolva), hogy már nézegettem külföldi tanulmányokat, műtéteket, hogy nem lehet-e petefészket beültetni, nekem mindegy, hogy sertés, kutya, macska, nyúl mindegy csak működjön. Annyira kétségbeesetten keregéltem, hogy ha valaki az előzményeimre rátalál pszichopatának, gyilkosnak titulál. Szó sem volt ilyesmiről :) 

Olvasgattam csoportokban hasonló történeteket, akartam, hogy segítsenek a hasonló sorsok, de nem történt meg. Nem éreztem magam sem jobban, sem rosszabbul, attól, hogy tisztában voltam vele, hogy vannak rosszabb történetek, mint az enyém. 

Közben viszont dühített, az, hogy vannak, akiket rosszul érint az, hogy mások megosztják a babavárás örömeit akár velük, akár a social mediában. Persze mindenkinek joga van háborogni, meg mindenki lehet dühös, de ezzel magadat mérgezed, a rossz, az mindig rombol, a rossz az rosszat szül saját magadban teszel kárt. Segíteni akartam ezeken az embereken, elmondani nekik, hogy ők nem lesznek attól kevesebbek, ha nekik még nem sikerült. 

Nekem kimaradt az a szakasz, amikor irigykedve nézem a posztokat, amit az ismerőseim megosztanak, akár a gyerkőcökről, akár a várandóságukról. Pedig igaz az, hogy amikor a legmélyebben vagy, akkor lesz mindenki terhes és akkor születik a legtöbb kisbaba a világon :)

Nekem ez nem fájt... Tudok örülni mások boldogságának, főleg akkor, ha olyan emberrel történik jó, akit szeretek. Akiket nem kedvelek, egyébként, ők le vannak tiltva, mármint nem látom a bejegyzéseit :) Vannak nekem is ismerőseim, akiknek csak megszületni volt nehéz, nem irigykedem rájuk sem, de nem vagyok kíváncsi rájuk, ennyire egyszerű, ezáltal az sem érdekel, amit megosztanak a világgal. 

Régebben hittem abban is, hogy mindenki visszakapja azt, amit érdemel- LÓSZART. Ez is hülyeség, itt már a hitem nagyon vékony jégen táncolt.   

Kutakodásaim során már arra is gondoltam, hogy rontás van rajtam, és nézegettem, hogy ki a legjobb szakember az országban, aki ezt le tudná venni. Szerencsére ilyenre pénzt nem adtam ki, de megértem azokat akik ezeket a lépéseket meg merik tenni, és nem hibázattom őket. Egy kétségbeesett ember mindenre is képes, egy jobb élet reményében. Nem hiszek egyébként ebben sem, és a karmában sem. Valahogy már semmiben.